Tica története

2007 november 6. | Szerző: Gépház |

Számomra a beteljesületlen szerelem, húsz évvel ezelött kezdődött, egy márciusi estén a discoban ahova a barátnőimmel jártunk. A fiúnak hihetetlenül gyönyörü kék szemei voltak, és szinte első látásra beleszerettem, amit elöszőr nem akartam magamnak bevallani, de az érzéseim elől már nem menekülhettem. Ő kedves, figyelmes és romantikus volt, vagyis minden megvolt benne amit kivánhattam.

   Idővel bemutatott a szüleinek, akik kedvesen fogadtak ugyan,de mindig éreztem, hogy nem igazán fogadnak el, hiszen hozzánk képest jómódúak voltak, és a fiuk főiskolára járt, míg én csak egy kis segéd ápolónő voltam. Mégis úgy gondoltam, a szerelmünk minden akadályon átsegít minket. Három év boldogan, szerelemben telt el, mindig úgy éreztem, hogy mellettem áll, akkor is, mikor elveszitettem a közös babánkat. Úgy éreztem megtaláltam azt a férfit, akivel szeretném leélni az életemet, és úgy gondoltam Ő is ezt érzi. Mígnem a szülei közbe szóltak, olyasmivel vádoltak meg amit nem követtem el, mert nem tettem volna kockára semmivel a közös jövőnket, szerelmünket. De gyáva voltam, nem száltam szembe a szüleivel az igazamért, Ő pedig a jelek szerint nekik hitt. S, hogy még jobban fájjon, elmondta van még valaki az életében aki annyira más….

   Ma se tudom mi fájt akkor jobban, az, hogy megrágalmaztak, vagy hogy megcsaltak? De annyira szerelmes voltam, hogy nem akartam elveszíteni , így még egy évig rendszeresen találkozgattunk.  Valahogy szép lassan, csendesen kisiklott az életemből, és azóta nem találkoztunk, közben férjhez mentem, gyerekeim születtek, de szeretni azóta se tudtam férfit, mint akkor Őt.  

  Nemrég megtaláltam egy közösségi oldalon, s a szívem majd kiugrott a helyéről. Váltottunk pár üzenetet, és rájöttem: Ő volt életem nagy SZERELME akinek a gondolata még ma is megdobogtatja a szívem, s akármi is történt, ma már csak a szép dolgok jutnak eszembe, és mindig is ott lesz az emléke a szívem egyik eldugott csücskében.

  Van aki egy életen át keresi a nagy szerelmet, mégse talál rá, vagy észrevétlen elmegy mellette, van aki megtalálja és boldogan éli le életét, ha pedig nincs szerencséje összetörik a szivét. Mégis úgy gondolom, ez az az érzés amit mindenkinek át kell élnie.
Remélem, hogy ha majd eljön az ideje a gyerekeim is megtapasztalják ezt az egetrengető földön túli érzést.
 
  Én pedig szeretettel őrzöm a szívemben az emlékét……………