Gina története

2007 október 19. | Szerző: Gépház |

“Sziasztok!

 

Az Este című alkotás valóban csodálatos, könnyfakasztó, de abszolút igaz,
és a valóságban is átélhető történet. Talán attól lesz egy kislányból igazi nő,
amikor először átéli az igaz szerelmet. A kimenetele, illetve a viszonzása nem
is feltétlen lényeges, az érzés maga az, amelyért érdemes élni, létezni,
érezni!

 

Engem ez a semmihez sem fogható érzés 17 éves koromban
talált meg. Addig nekem is csak a tinikre jellemző beteljesületlen, titkos
érzéseim voltak különféle sulis társak, barátok iránt. A Nagy Őt Bencének
hívták, egy közös baráti körben, táncos berkekben ismertem meg Őt, aki egy másik
lány párjaként debütált a társaságban. Akkor egy arrogáns fickónak könyveltem
el, s mint láttam, Ő sem szimpatizált velem, én meg adtam alá a lovat dafke! 🙂

Később szakított a barátnőjével, és híre kelt, hogy hamarosan elutazik
egy hajóra dolgozni, így a következő táncos buli ürügye az Ő elutazása előtti
búcsú lesz. Én nem tudtam elmenni erre a bulira, mert a kutyusomat előtte való
nap műtötték. Szerettem volna ott lenni, de akkor már tetszett, és nem akartam
magamnak felesleges érzelmi káoszt okozni, hiszen úgyis elmegy, meg hátha még
nincs túl az előző kapcsolatán.

Akkoriban hostessként dolgoztam egy étteremben, iskola mellett péntektől
vasárnapig dolgoztam ott. Egyik pénteki napon megpillantottam Őt, amint egyedül
ült egy asztalnál. Mikor megkérdeztem vár-e valakit, azt mondta engem, mivel
hétfőn elutazik, de nem akart pont tőlem nem elköszönni a Nagy Utazás előtt. Ezt
én nem értettem, de amikor felajánlotta, hogy megvár, nem visszakoztam. Munka
után aztán elmentünk mászkáltunk egyet, közben beszélgettünk, az este másnap
reggel a kocsijában fejeződött be, addig csak beszélgettünk, és elcsattant az
első csók is. Számomra teljesen új, ismeretlen érzések költöztek be a lelkembe
akkor, nem hittem volna, hogy van ilyen… Az egész hétvégét együtt töltöttük, Ő
hétfőn elutazott. Majdnem 4 hónapig emailen és telefonon tartottuk a
kapcsolatot, elutazása előtt megfogadtuk, hogy hűek maradunk egymáshoz, és én a
szüzességemet is neki tartogattam. Haza is jött, én majdnem két évet éltünk
együtt boldogságban, szerelemben, aztán…. Elmúlt. Valami megváltozott, az élet
mindkettőnket más területre terelt, sok-sok új benyomással, élménnyel. A
kapcsolatnak vége lett, fájt, de éreztük, el kell engedjük egymás kezét, hiszen
az igazi szerelemben a másik elengedésének a képessége is benne van. A mai napig
is fáj, sokáig minden férfiban Őt kerestem. Két éve engedtem el végleg.
Megtudtam, hogy egy másik földrészre menekült előlem, ahol talált egy lányt, aki
a közös babájukat várja. Talán ott, akkor esett le, hogy vége. Akkor, bár
elengedtem Őt, és a mai napig fáj, hogy így alakult, tudom ez volt a helyes
lépés akkor, abban a helyzetben.

 

A film egyik fő üzenete is az, hogy nem lehet hibázni, egyszerűen az élet
sodor, előttünk vannak útkereszteződések, választhatunk, merre induljunk el.
Nincs jó, vagy rossz döntés. Zámbó Jimmy énekelte: »Mit akarsz a boldogságtól, mért várod úgy? Mért
várod úgy, hogy majd elér? …. Nem élnéd túl, hogy véget ér!«